A Román Kommunista Párt fennállásának a 60. évfordulójára egy kiállítást rendeztek a megye művészei. Baász Imre egy komplex, két részből álló műalkotást készített, amely egy performance-ból és egy installációból állt. A kiállítás meghívóját egy szórólap formájában készítette el, s ezt szétszórta a városban a megnyitó előtti éjszakán. Baásznak és barátainak az éjszakai akciójára hamar felfigyelt a rendőrség. A „rendbontókat” azonnal bevitték a rendőrségre kihallgatásra – nem volt azonban egyszerű a kihallgatók dolga, az akció ugyanis gyanús volt, de a cédulák felirata nem volt szubverzív, nem tartalmazott semmiféle rejtett utalást, rendszerellenességet. Később az is kiderült, hogy a megyei hatóságok tulajdonképpen már korábban rábólintottak a cédulákra. Az akció – és leginkább annak éjszakai jellege – a lakosságot roppantul felizgatta, mindenki próbált mindél több cédulát megszerezni. A hatóságoknak is hasonló céljaik voltak: abban reménykedtek, hogyha az összes cédulát begyűjtik, felfedeznek néhány rejtett, lázadó, disszidens tartalmú szöveggel vagy képpel ellátott változatot is – csalódniuk kellett. Baász tartott attól, hogy nem ússza meg a viccet, de a hatóságok másnap bocsánatot kértek, amiért éjszaka berángatták a kihallgatásra. Ez egy tipikus példája annak, amikor a tettek igenis többet értek, mint a szavak, illetve szinkronban volt a kortárs művészetnek a klasszikus formakeresést módszerkeresésre cserélő elvével. Tudjuk, hogy Baász hitt a módszer és a munkafolyamat elsődlegességében, az interaktív művészetben.

A munka második részét képező installációban hat vérrel szennyezett fehér inget függesztett fel a művész egy karnisra. A központi elem körül és a földön kéttípusú szórólap volt szétszórva: két világháború közöttiek, amelyek a kormány elleni harcra szólították fel a népet, és Baásznak az előbbi mintájára készített „meghívói”. A két cédula grafikai szempontból egyáltalán nem hasonlít, de Baász megtartotta a két világháború közti cédulák vezető szövegét: „olvasd és add tovább”. A hat fehér ing az erkölcsi tisztaságot szimbolizálta, amelyet az áldozatok vére mocskolt be. Az 1980-as évek kontextusában azonban a fehér ing alapján mindenki a kormány embereire és a titkosrendőrségre asszociált. Ebből a perspektívából az installáció az egypártrendszer erkölcstelen és embertelen uralkodásrendszerét jelenítheti meg.