Nemes Sándor 1941-ben született a Tolna megyei Szekszárd-Zombán, ahol édesapja kántor-tanító volt. 1956-ban, a szekszárdi Garay Gimnázium másodikos diákjaként, ő volt az, aki a Rákosi-címert az iskolából az utcára dobta, majd november 4. után társaival röpcédulákat gyártva, általános sztrájkra buzdította a helybelieket. Alig 15 évesen, a karácsonyi iskolai szünetben egyedül szökött át Jugoszláviába, ahol több hónapig volt a hírhedt gerovoi láger lakója, mielőtt egy francia transzporttal végre Nyugatra jutott.
Pár évi otthontalan hányódás és nélkülözés után 1960-ban a Vincennes-i erődben jelentkezett a Légióba, ahol csakhamar híradós kiképzést kapott. Algéria után 1962-ben Korzika szigetére vezénylik, majd Orange-ban és Tahitin szolgál. Ezután a Légióból Párizsba kéri át magát a reguláris hadsereghez. 1975 óta francia állampolgár, rá egy évre jött, még aktív katonaként, először haza. 1978-ban zászlós ranggal szerel le; mindent egybevetve 18 évig katonáskodott, mielőtt korzikai feleségével a szigetre Párizsból visszatérve Borgón telepedett le, hol két gyermekük született, s családi házukat önerőből nagyobb részt maga építette. Civilben a bastiai repülőtéren s a Francia Nemzeti Banknál vállalt munkát biztonsági és logisztikai szakemberként. Korán megözvegyülve két gyermekét részben egyedül nevelte fel, az 1980-as évektől rendszeresen hazalátogatva Magyarországra. A provence-i magyar veterán kör tagjaival máig aktív kapcsolatot tart fenn. Eredeti és színes egyéniség, akit humora és életszeretete miatt sokan kedvelnek, becsülnek a fiatalabb, aktív magyar légiósok körében is.
Nemes Sándor a magyar légióskutatás kezdettől egyik fő forrása és segítője volt, a „Patria nostra” c. film és könyv létrejötte – Szecskó Tibor mellett – az ő lelkes és önzetlen közreműködésének köszönheti a legtöbbet. Mindkettőnek főszereplője illetve- számos értékes adalékával, mondhatni, társszerzője volt, egyben a korzikai forgatás házigazdája és fő szervezője. Mint azt a gyűjteményben archivált, több száz eredeti kordokumentummal illusztrált, kéziratos önéletrajza igazolja, kitűnő tollú memoár-szerző is. Légiós argo szótára, amely közel 3000 idiómát és szólást tartalmaz, a maga nemében páratlan kultúrtörténeti kuriózum, melyet szintén a gyűjtemény őriz.
