Lajtha László 1951-ben kapott Kossuth díjat népzenei kutatómunkájáért. Az állam által gyakorolt gesztus nem enyhített azon, hogy az 1948 után hazatért zeneszerzőt, zenetudóst minden állásától megfosztották, saját, személyes tárgyait adta el pénzkereset céljából. Lajtha nem akarta átvenni a díjat, csak hosszú rábeszélés árán tette meg mégis, és a korábbi egzisztenciális veszteségei mellett azt fájlalta, hogy nem zeneszerzői munkájáért tüntették ki, noha már úgy világszerte ismerték a nevét, tehetségét. Lajtha a rendszer elleni tiltakozása jeleként, a díjjal járó pénzösszeget szétosztotta a nála szegényebb körülmények között élőknek. (Az 1948-ban, az 1848. március15. centenáriumára alapított legmagasabb magyar állami kitüntetés a magyar kultúra művelésének és ápolásának elismeréseként kapható. A díjat március 15-én adják át. Az első díjátadásra 1948. március 14-én került sor, és olyan személyek kapták meg, akikről úgy tartották, hogy hozzájárultak az ország sikeres újjáépítéséhez. A tudomány, a művészet, irodalom, szocialista termelőmunka területén kimagasló eredményt elért személyek és csoportok kaphatták meg egészen 1963-ig, akkortól kezdve már kizárólag kulturális és művészeti eredményért ítélik oda.)