A Szegényeket Támogató Alap (SZETA) nevű, független segélymozgalmat 1979 őszén Solt Ottilia indította útjára hét társával: Havas Gáborral, Iványi Gáborral, Lengyel Gabriellával, Matolay Magdával, Nagy Andrással, Nagy Bálinttal és Pik Katalinnal, akiknek többsége ekkor már jó egy évtizede intenzív terepkutatásokat végzett a magyar munkások, szegények és cigányok körében. Célja és önmeghatározása szerint a SZETA olyan önkéntes civil szerveződés volt, mely azoknak a rászoruló családoknak nyújtott közvetlen segítséget, melyek valamiért kiszorultak az állami szociális hálóból. Aktivistái ismerős és ismeretlen támogatókon keresztül főként pénzt, ruhaneműt, játékot, könyvet és iskolaszereket gyűjtöttek, amit közvetlenül a családoknak osztottak ki. A segélyezésen kívül a tagok önkéntes alapon szociális munkát is végeztek: kérvényeket írtak, jogsegélyhez juttatták gyakran félig írástudatlan ügyfeleiket.
