Bulányi György (1919–2010) piarista szerzetes, a Bokor bázisközösség megalapítója, teológiai, eszmerendszerének kidolgozója, számos szamizdatban, majd legálisan megjelent kiadvány szerzője. A kommunista párt szemében tiltott tevékenységnek minősülő kisközösség-szervező munkája miatt nyolc évet töltött börtönben.

1943-ban szentelték pappá a piarista rend tagjaként, 1945-ben a debreceni piarista gimnázium tanáraként látott hozzá a kisközösségek szervezéséhez. Visszaemlékezése szerint egy Kolakovics álnevű horvát jezsuita szerzetes ösztönzésére kezdett a közösségek szervezésébe, akiről később kiderült, Stjepan Tomislav Poglajen a valódi neve és a valószínűleg a csehszlovákiai földalatti egyház kiépítésében is szerepe volt.

A közösség fejlődését megakasztotta, hogy Bulányit 1952-ben „a népi demokrácia megdöntésére irányuló szervezkedés vezetésének” vádjával tíz társával együtt elítélték. Bulányira halálbüntetést kért az ügyész, majd életfogytig tartó börtönbüntetést kapott, amiből nyolc évet töltött le. 1960-ban szabadult amnesztiával, a papi pályára azonban nem térhetett vissza, 1970-ig szállítómunkásként dolgozott.

A magyar egyházfők, majd a Vatikán kiegyezését a kádári rezsimmel traumaként élte meg, mivel úgy értékelte, hogy az az egyház lépett a kollaboráció útjára, melynek tagjai a börtönben szenvedtek. Szabadulása után sem a rend sem az egyház nem fogadta be, az evangéliumokhoz fordult, keresve a benne megfogalmazódott kérdésre a választ: vajon Jézus milyen egyházat akart? Teológiai alapvetéseit a Keressétek az Isten országát! című ötkötetes munkájában foglalta össze 1968–70 között. Bulányi kiszabadulása után hét évvel, 1967-ben látott hozzá a közösségek újraszervezéséhez.

Az 1970-es években módszereiben enyhült a kisközösségek ellen folytatott harc, az állam az egyházakat felhasználva próbálta visszaszorítani ezeket a mozgalmakat. A magyar püspöki kar körlevélben elítélte a bázisközösségeket. 1982-ben Bulányit tanainak visszavonására szólították fel, mivel erre nem volt hajlandó teológiai tanítása miatt megvonták tőle a nyilvános misézés és szentség kiszolgáltatás jogát, ügyét a Vatikán elé terjesztették.

A Hittani Kongregáció hosszadalmas polémia után először 1987-ben elítélte Bulányi tanait, majd Magyarországon bekövetkezett a rendszerváltás, ami Bulányi és a kisközösségek ügyében nem hozott azonban fordulatot, Bulányit végül 1997-ben rehabilitálták.